A kanadai kormány mai bejelentése szerint a külföldön képzett szakemberek bizonyos csoportjai a képzettségük kanadai elismertetésére való jelentkezéstől számított egy éven belül tudni fogják, az lehetővé teszi-e számukra, hogy Kanadában munkát vállaljanak.
2010. decemberétől kezdődően a külföldi diplomával rendelkező építészek, pénzügyi auditorok és könyvelők, gyógyszerészek és bejegyzett ápolók lesznek azok, akiket első körben bevonnak ebbe a kezdeményezésbe. - Az eddigi rendszer szerint a Kanadába érkezéstől akár két évbe is telhetett, míg valaki egyáltalán megtudta, hogyan és miként fogadják el a képesítését - mondta Diane Finley munkaügyi miniszter. - Nemcsak az újonnan érkezőknek, a kanadai gazdaságnak is fontos, hogy a tanulmányaikat itt hasznosíthassák. A következő nyolc szakma kerül arra a listára, amelynek 2010. december 31-e után egy éven belül feldolgozzák a kérelmeit: * Építész * Ápoló (registered nurse) * Mérnök * Auditor és könyvelő * Labortechnikus * Foglalkoztató terapeuta * Gyógyszerész * Fizioterapeuta
2012. december 31-ét követően újabb hat szakma kerül majd a listára: * Orvos * Tanító / tanár középiskoláig * Fogorvos * Műszaki technikus * Bejegyzett ápoló (licensed practical nurse) * Röntgentechnikus Statistics Canada adatai szerint a bevándorlók 60%-a nem azon a területen dolgozik, mint hazájában. Emellett a 25-54 év közötti bevándorlók 42%-ának magasabb a képesítése, mint amit a munkája megkíván. Kanadai munkavállalóknál ez a szám 28%.
Imma Új-Zélandon megírta a kivándorolni vágyók kiskátéját, amit mindenkinek érdemes elolvasni és megszívlelni. Akár kötelező olvasmány is lehetne: ITT.
Ennek mintájára, a levelekben gyakran visszatérő kérdésekre reagálva álljon itt egy kis kanadai kérdés-válasz.
K: Hogyan kezdjek neki?
V: Jól kigondolt kérdésekkel és hozzájuk minél őszintébb válaszokkal , amiket magának tesz fel az ember:
1. Miért éppen Kanada, ha mehetnék közelebb is? Onnan nem tudok majd csak úgy hazaugrani egy hétre, gyakran sürgős/nagyon fontos esetekben sem.
2. Mit szeretnék elérni a kivándorlással? Mi a célom? Jobb munkalehetőségek? Más életkörülmények? Jobb jövő a gyerekeknek? stb. stb. Mi az igazi mozgatórugóm?
3. Milyen módon tudok kijutni? Tisztában vagyok-e a kanadai lehetőségekkel, esetleg összehasonlítva más országokéval? (Igen, ez a rész sok kutatást, utánajárást, infógyűjtést jelent.)
4. Milyen szaktudásom, képzettségem, nyelvtudásom van, no és mennyi pénzem az elinduláshoz?
5. Családdal (házastárs, gyerekek), vagy egyedül vágjak-e először neki?
6. EL tudom-e fogadni, hogy új életet kezdeni egy új országban gyakran évekre visszalépést jelenthet a mostani, megszokott életszínvonalamtól. A jobb nem jön azonnal!! Nem lesznek a megszokott a támaszok, gondolok itt a barátokra, a családra, az ismerősökre.
7. Elég nyitott és elfogadó vagyok-e más kultúrák/más emberek/más gondolkodásmód iránt? Talán erre mindenki rögtön rávágja, hogy hogyne, persze... Azonban meglepően sokaknak vannak nehézségei a beilleszkedéssel és elfogadással, ami sok feszültséghez vezet. Ez a feszültség csak tovább nehezíti az eleinte amúgy sem egyszerű életet, sok kapcsolatot/házasságot tesz tönkre. Hiába vagyunk meggyőződve a magunk igazáról, egy más országban másképp intézik a dolgokat, nekünk kell eleinte alkalmazkodni, átállni, változtatni.
K. Érdemes-e bevándorlási szakember segítségét kérnem?
V: Az attól függ. 1. Például hogy mennyire vagy hajlandó te magad utánajárni a dolgoknak. Ha már megvan, melyik utat választod a lehetségesek közül, akkor a letölthető nyomtatványok mellett egy igen alapos kitöltési útmutató is rendelkezésre áll, ami mindent szépen sorbavesz: mi szükséges a beadáshoz, mit kell csatolni és lefordítattni, mit kell összeszedni, honnan, hány példányban stb. Szóval a nagyja összeállítható magatoktól is. A legvégén esetleg érdemes lehet megnézetni a paksamétát egy szakemberrel, hiszen ha valami hiányzik, kérdés nélkül visszadobják a csomagot és oda a befizetett pénz is.
2. Aki a pontrendszerrel szeretne jönni, annak talán még érdemesebb már azt leellenőrizni az elején, hogy valóban megvan-e a szükséges 67 pont. Ugyanis a szakemberek elmondásai szerint elég sokan számítják félre önmagukat. A tuti pontszám ebben az esetben az egész rendszer alapja.
Szóval vannak pontok, ahol érdemes lehet tanácsot, másodvéleményt kérni, ezek anyagilag sem annyira megterhelőek. Az egész hercehurcát szakemberre bízni azoknak ajánljuk csak, akik vagy nem beszélnek angolul egyáltalán (reméljük, ez a csoport egyre kisebb), vagy aki abszolút bizonytalan magában és hajlandó egy viszonylag nagyobb összeget erre áldozni. Tény az is, hogy egy szakmabeli sok egyéb kérdésben is segítségetekre lehet, szóval egy jó kapcsolat sosem árt.
K: Na jó, de mégis hova menjek?
V: Térkép elő, és... Viccet félretéve, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a legtöbb bevándorló – micsoda meglepetés – Torontóban, Vancouverben és Montreálban találja meg a helyét. Ezeken kívül is vannak gyönyörű helyek az országban, nagy városok, érdemes utánanézni a tartományi programoknak, hogy megtudjátok, melyik hely áll ahhoz a legközelebb, amit szeretnétek.
K: Találok-e majd munkát angol / francia nyelvtudás nélkül Kanadában?
V: Nem. Ha mégis, akkor nem azt, amit szeretnél, amennyiért szeretnéd, ahol szeretnéd. De a legjobb, ha nyelvtudás nélkül arra készültök, hogy nem. Ha boldogulni szeretnétek itt, akkor nagyon fontos a jó angol nyelvtudás, Quebecbe igyekvőknek ugyanez vonatkozik a franciára (is).
K: Vállalhatok-e munkát turistaként?
V: Nem.
K: A nagybácsim / unokatestvérem kint él, ő szponzorálhat-e engem?
V: Nagy valószínűséggel nem. Korábban már írtunk a családtagok szponzorálásáról, itt elolvashatók a feltételek.
K: Milyen az élet Kanadában?
V: Alapvetően nyugodt, de ez mindenkinek szubjektív, illetve aki akarja, az itt is megtalálja magának a jót / rosszat igény szerint. Az emberek tartózkodóbbak – ami eleinte furcsa lehet-, de segítőkészek, barátságosak. Nem jobbak vagy rosszabbak, nem butábbak vagy okosabbak, egyszerűen csak mások. Sokan nem gondolnak erre, de itt is éri az embert kultúrsokk, hiszen ez egy teljesen más világ, nem Európa!
Viszont aki hajlandó keményen (és tisztességesen) dolgozni, az szépen haladhat előre, van perspektíva, ami viszi az embert előre. Sokan esnek abba a „hibába” (amivel igazából csak a maguk életét nehezítik), hogy mindent az otthonihoz hasonlítanak és eszerint minősítenek is. Sokkal hamarabb beilleszkednek azok, akik a körülöttük lévő világot annak másságával együtt fogadják el, próbálják inkább megérteni és megtalálni a helyüket benne.
K: Tényleg hideg van télen?
V: Tényleg. A tél október végétől-november elejétől április végéig tart, ebből a január-február a leghúzósabb. Ha nem szeretitek a nagy havat, a szelet, a jeges esőt, és ezeknek bármilyen arányú keverékét, lehet, hogy máshol jobban érzitek majd magatok.
Természetesen vannak enyhébb éghajlatú városok, pl. Vancouver, ahol a havat-kemény telet esőre váltották be.
Még a nyáron keresett meg bennünket a HRPortál egyik újságírója, Imre, és arra kért, válaszoljunk a kérdéseire a kanadai élettel, munkavállalással, boldogulással kapcsolatban. Mi ezt nagyon szívesen megtettük, és a cikk egy, a külföldi munkavállalást bemutató sorozat részeként mától olvasható az interneten.
"Kanada az egyik olyan ország a világon, ahol éves viszonylatban a legtöbbet dolgoznak a munkavállalók: egy évben két hét szabadság jár, akár 25-30 évnyi munkaviszony után is. Ennek ellenére meglehetősen vonzó a munkavállalás szempontjából, mivel a kanadaiak kínosan ügyelnek a szabályok betartására, az élhető munkahely kialakítására - számolt be a HR Portálnak három, Kanadában új életet kezdő magyar."
Cikk a CBC.ca-n 
