A sok levél alapján, amiket kapunk tőletek, az tapasztaljuk, hogy legtöbben elsősorban azt szeretnék megtudni, hogyan juthatnak el Kanadáig - ami természetesen érthető és aminek természetesen valóban megvannak a maga útvesztői. Az előző bejegyzésekben mindennek éppen csak a felszínét súroltuk. Az itteni életről, az újrakezdésről, a milliónyi nehézségről azonban igen kevés kérdés érkezik. Talán sokan azt gondolják, a legnagyobb akadályt leküzdik azzal, ha valamelyik vízumot sikerül megszerezniük, aztán majd csak lesz valahogy, irány a jobb világ.
Az itteni négy
évem során azonban azt tapasztalom, hogy sokan nincsenek felkészülve egy új élet megteremtésére, ráadásul teljesen az alapoktól. Erről beszélünk legkevesebbet. Ez a kérdés köti le a legkevesebb energiánkat. Pedig a téma semmivel sem elhanyagolandóbb, mint maga a vízumszerzés labirintusából való kikecmergés. Sőt. Olyan ez, mint a házasélet: megtalálni a párunkat önmagában sem könnyű, ahogyan elindulni sem a közös élet felé, de miután összeköltöztünk, hátradőlünk kicsit képzeletbeli székünkben, mint aki jól végezte dolgát. Pedig a "nehezebb" része csak ezután következik. A kompromisszumkeresésről, a konfliktusmegoldásokról, a hullámhegyekről/völgyekről nem sokan beszélnek nekünk, mielőtt mi magunk meg nem tapasztalnánk. Így gyakran hajlamosak vagyunk idő előtt megfutamodni, mielőtt igazán megtettünk/megpróbáltunk volna mindent. Nem véletlen a válások magas száma sem...
Így van ez egy új élet kialakításával is. Az igazi megmérettetés csak a belépés után kezdődik. Sajnos nem egyszer látunk családokat szétesni, vagy idővel visszamenni az anyaországba, mert összeroppannak a terhek súlya alatt. A sikersztorik mellett erről szintén keveset hallunk, pedig ez is hozzátartozik a valósághoz. Ahogyan a legtöbb dolgot az életben, ezt is c
sak a gyakorlatból tudjuk meg, azaz miután megéltük, hogy az emigráció nem mindenkinek jön be. Vannak pl., akik azt remélik az új világtól, hogy nem csak az életszínvonaluk, de a kapcsolatuk is megjavul majd, s megszűnnek azok a problémák, amikkel otthon kellett szembenézni. A helyzet azonban nem egyszer fordítva működik. Mivel sok frusztráció, visszautasítás, lemondás vár ránk, ez mind-mind keményen teszteli a kapcsolatokat is.
A valóság tehát sok esetben eltér az elképzelttől, ami az első éveket illeti. Ha vannak már itt családtagok, barátok, azaz valamiféle támasz, az hatalmas segítség az első időkben, de valljuk be, a legtöbb bevándorló család nem dicsekedhet ezzel a bónusszal. Hisszük azonban, hogy sok mindenre fel lehet készülni, legalábbis bizonyos szinten! Már az is borzasztó sokat jelent, ha beszélünk róla, ha tudatosítjuk, hogy mik várnak ránk. Ezért szeretnénk az emigráció nehézségeiről mi is kicsit beszélni és teret engedni az ezzel kapcsolatos gondolatoknak. Persze nagyon mások vagyunk mindannyian, így mind másképp élünk meg bizonyos élethelyzeteket. A fentiekkel szemben természetesen vannak irigylésreméltó ellenpéldák is, akik ügyesen veszik a sorbanálló akadályokat, szépen-lassan beilleszkednek és felépítik második otthonukat. De tény, hogy ez mindenkinek kemény munka, jobb esetben csapatmunka eredménye.
Ennek a témakörnek szenteljük tehát az "új életkezdés nehézségei" című kategóriát. Továbbra is arra bíztatunk titeket, írjatok, kérdezzetek, osszátok meg gondolataitokat, véleményeiteket velünk. Másoknak is sokat segíthet, ha ezt (akár névtelenül is), de magán a blogon teszitek. Együtt minden könnyebb. :)
(L.)
Az itteni négy
évem során azonban azt tapasztalom, hogy sokan nincsenek felkészülve egy új élet megteremtésére, ráadásul teljesen az alapoktól. Erről beszélünk legkevesebbet. Ez a kérdés köti le a legkevesebb energiánkat. Pedig a téma semmivel sem elhanyagolandóbb, mint maga a vízumszerzés labirintusából való kikecmergés. Sőt. Olyan ez, mint a házasélet: megtalálni a párunkat önmagában sem könnyű, ahogyan elindulni sem a közös élet felé, de miután összeköltöztünk, hátradőlünk kicsit képzeletbeli székünkben, mint aki jól végezte dolgát. Pedig a "nehezebb" része csak ezután következik. A kompromisszumkeresésről, a konfliktusmegoldásokról, a hullámhegyekről/völgyekről nem sokan beszélnek nekünk, mielőtt mi magunk meg nem tapasztalnánk. Így gyakran hajlamosak vagyunk idő előtt megfutamodni, mielőtt igazán megtettünk/megpróbáltunk volna mindent. Nem véletlen a válások magas száma sem...Így van ez egy új élet kialakításával is. Az igazi megmérettetés csak a belépés után kezdődik. Sajnos nem egyszer látunk családokat szétesni, vagy idővel visszamenni az anyaországba, mert összeroppannak a terhek súlya alatt. A sikersztorik mellett erről szintén keveset hallunk, pedig ez is hozzátartozik a valósághoz. Ahogyan a legtöbb dolgot az életben, ezt is c
sak a gyakorlatból tudjuk meg, azaz miután megéltük, hogy az emigráció nem mindenkinek jön be. Vannak pl., akik azt remélik az új világtól, hogy nem csak az életszínvonaluk, de a kapcsolatuk is megjavul majd, s megszűnnek azok a problémák, amikkel otthon kellett szembenézni. A helyzet azonban nem egyszer fordítva működik. Mivel sok frusztráció, visszautasítás, lemondás vár ránk, ez mind-mind keményen teszteli a kapcsolatokat is.A valóság tehát sok esetben eltér az elképzelttől, ami az első éveket illeti. Ha vannak már itt családtagok, barátok, azaz valamiféle támasz, az hatalmas segítség az első időkben, de valljuk be, a legtöbb bevándorló család nem dicsekedhet ezzel a bónusszal. Hisszük azonban, hogy sok mindenre fel lehet készülni, legalábbis bizonyos szinten! Már az is borzasztó sokat jelent, ha beszélünk róla, ha tudatosítjuk, hogy mik várnak ránk. Ezért szeretnénk az emigráció nehézségeiről mi is kicsit beszélni és teret engedni az ezzel kapcsolatos gondolatoknak. Persze nagyon mások vagyunk mindannyian, így mind másképp élünk meg bizonyos élethelyzeteket. A fentiekkel szemben természetesen vannak irigylésreméltó ellenpéldák is, akik ügyesen veszik a sorbanálló akadályokat, szépen-lassan beilleszkednek és felépítik második otthonukat. De tény, hogy ez mindenkinek kemény munka, jobb esetben csapatmunka eredménye.
Ennek a témakörnek szenteljük tehát az "új életkezdés nehézségei" című kategóriát. Továbbra is arra bíztatunk titeket, írjatok, kérdezzetek, osszátok meg gondolataitokat, véleményeiteket velünk. Másoknak is sokat segíthet, ha ezt (akár névtelenül is), de magán a blogon teszitek. Együtt minden könnyebb. :)(L.)
