Így történt - 2. Gabi

Gabi 2009. októberében kötött házasságot Montreálban, majd párjával úgy döntöttek, az országban marad és innen indítják el a szponzorálási kérelmet. Az ő története következik.

A házasságkötést követően az interneten kérvényeztük a hivatalos Marriage Certificate-et, amit aztán postán kiküldtek - 15 dollár. 

Szükség volt még az orvosi vizsgálatra is, aminek az eredményét automatikusan küldik tovább a bevándorlási hivatalnak, ez 250 dollárba került. 

Otthon a szüleim kérték ki számomra a születési anyakönyvi kivonatot, aminek az újabb kiadása egyébként már angol-francia nyelvű is, így fordítani pl. nem kell. A szüleim küldték el a Kivonat a bűnügyi nyilvántartásból nevű dokumentumot is, amelyet police certificate-ként fogadnak el (az erkölcsi bizonyítvány nem megfelelő) – ez beszerezhető az ottawai Magyar Nagykövetség közbenjárásával is, csak tovább tart. 

Bizonyitani kell, hogy ez nem erdekhazassag stb, ezert erdemes a fontosabb esemenyekrol fenykepet beadni, repulojegyek masolata, esetleg levelezes. Amugy a rezidensi papirok kitoltesenel van egy ilyen szekcio, ahol reszletesen kikerdezik, hogy hogy ismerkedtunk meg, ott volt-e az osszes szulo az eskuvon, datumok stb.

A papiroknak 2 resze van. Az egyiket a „sponsor”, vagyis a szponzoralo szemely tolti ki, a masikat a „spouse” vagyis a szponzoralando szemely. Ezzel egyutt kell elkuldeni az osszes fent emlitett papirt vagy annak masolatat. A kitoltendo papirokat a kanadai emigracios weboldalrol le lehet tolteni:

http://www.cic.gc.ca/english/index.asp

Ha jol emlekszem volt egy olyan szekcio is, ahol megkerdeztek mit csinaltam es csinalok jelenleg, ez azert fontos, mert ugye nem dolgozhattam, mivel latogatoi vizummal („visitor visa) voltam az orszagban. 

Ezt a paksamétát aztan elkuldtunk 2010 januar 2-an Vegreville-be. Januar 6.-an megkaptak. Elmeletileg vissza kellett volna jelezniuk, hogy megkaptak, ilyet mi nem kaptunk. De a mar emlitett kanadai honlapon erdemes beregisztralni es online lehet a statuszt ellenorizni. 

Az elso korben kb. 1000 dollart kellett kifizetni (online fizetes). De ugyancsak ajanlottak nekunk az elejen, hogy fizessuk ki a 490 dollaros „Right of Permanent Residence” fee-t, mert ez ugyancsak leroviditi a procedurat (jo par honappal). 

Mivel Quebec-ben vagyunk, ezert extran hosszu a procedura, mert van „federal” es „provincial” resz. 

Mi juliusig nem hallottunk toluk semmit, ami nem volt valami megnyugtato. Akkor is csak egy levelet kuldtek, amiben arrol kerdeztek, hogy mit csinalok jelenleg. Es azt is megkerdeztek, hogy mit csinaltam 18 eves koromban, hogy miert, ki tudja?! 

Fontos megemliteni, hogy kozben lejart a latogatoi vizumom (ugye az elso 6 honap automatikusan oke) de utana jelenkezni kell hosszabbitasra, amit azert erdemes megtenni 1 honappal a vizum lejarta elott. Nem veszesen draga (kb. 100 dollar, nem emlekszem pontosan), es meg kell emliteni, hogy milyen cimen kervenyezzuk. 

Nem kell megijedni, ha a vizumunk lejarta utan meg nem kaptuk meg a kovetkezo vizumunkat, akkor sincs gond, legalisan tartozkodunk az orszagban, amig a dontes megszuletik. Csak tudjatok viszonyitani en 2x ujitattam meg a latogatoi vizumomat, mert annyira sokat kellett varni. 

Hal’ istennek 2010 oszetol felgyorsultak az esemenyek.

Az elso igazan fontos dokumentum a „federal”-tol jobb 2010. oktober elejen, amiben tajekoztatast kaptunk arrol, hogy az ugyunk feldolgozas alatt all es hogy fizessuk be Quebec reszere a 250 dollart. Ez franciaul a „Demande parrainage familiar” nev alatt futott. 

Ezutan november elejen jott meg Quebec-tol a CSQ-m, vagyis a „Certificat de selection du Quebec” es ezzel egyidoben a ferjemnek, hogy elfogadtak a jelentkezesunket. Majd december elejen ugyancsak 2 level jott, egy a ferjemnek, hogy elfogadtak ot, mint szponzor, masik nekem, hogy „eligible” vagyok a permanent rezidensi statusz megszerzesere. 

December kozepen pedig egy ujabb, hogy befejeztek a papirjainkat es rovidesen ertesiteni fognak az interju idopontjarol, ahol meghozzak a vegso dontest. Ezzel a levellel egyutt kellett volna befizetni a „Right of Permanent Residence” fee-t, amit ugye mi mar megtettunk az elejen, igy egy masolatot kuldtunk a befizetesrol, illetve vissza kellett kuldeni egy nyomtatvanyt miszerint helyesek az adataim, ez volt a „Confirmation of Permanent Residence”.

Az utolso level 2011. januar 21-en erkezett, miszerint februar 2-an van az interju, amire mindkettonknek el kell mennie. Vinni kellett az utlevelunket, 2 tovabbi fotot rolam, az CSQ-t illetve meg nehany papirt. Az interju igazabol csak formalitas volt, 10 percnel nem tartott tovabb. 

Aztan megkaptam a SIN szamomat, amivel mar akar aznap elkezdhetek dolgozni. A kartyat par hetre ra postaztak, majd a Permanent Residence kartyat valamivel utana. 

Amit erdemes meg tudni, hogy addig nem tanácsos utazni, míg a rezidensi kartyat nem kapja kezhez az ember.

Amint megvan a rezidensi statusz, erdemes egybol elintezni a Health Insurance-t, mert 2 honapig tart mire az ember megkapja ahhoz a kartyat es addig nem is jar a biztositas.  

En sokszor hivtam az emigracios vonalat, hogy informaciot kapjak, amit erdemes kihasznalni. De jo, ha tudjatok, hogy ok nem befolyasolhatnak semmit, nem gyorsithatjak az eljarast, tehat csak nemi utmutatast tudnak adni. Ha felhivjatok ezt a vonalat, akkor mindig legyen keznel az utlevel szamotok, az azonosito szamotok stb, hogy be tudjanak lepni az aktatokba.

Bevándorlás Kanadába 6. - Családtagok szponzorálása

Kedvenc témám következik... Amikor az életemről álmodoztam, úgy gondoltam, Pécsett leszek tanár és egy "rendes magyar fiút" fogok majd szeretni, amíg meg nem halunk. Amint az látható, ettől távolabb nem is lehetnék a 8-10 évvel ezelőtti elképzeléseimtől, bár "rendes magyar fiút" sikerült találni, csak montreáli kiadásban.

Az esküvő után bele is vágtunk ebbe a hetedhétországra szóló hercehurcába, amit a Bevándorlási Minisztérium úgy hív, családtagok szponzorolása. Ha beleolvastok egy-két netes fórumba, valószínűleg csak a drámákkal és rémtörténetekkel fogtok találkozni: rendkívül lehangoló és meglehetőst ijesztő, amikor pedig információra vágyik az ember ebben a forgatagban.

A saját tapasztalatunk az volt, hogy legtovább a mindenféle papírok összegyűjtése tartott: nyáron a Mo-n kijelölt két orvos nyaralt, aztán a bűnügyi nyilvántartás (ami 5 perc, de odáig el is kell jutni), stb., stb. ... A beküldéstől számított két hónapon belül azonban megérkezett az elfogadó levél, és még interjúra sem kellett mennem Bécsbe. (De ismerek olyat, akinek kellett - ez mind esetfüggő).

Na, de nem csacsogok, álljon itt a hivatalos verzió:
- Ki lehet szponzor? Minden 18-ik életévét betöltött kanadai állampolgár és állandó lakos, aki megfelel bizonyos feltételeknek: nem büntetett előéletű, vállalja a szponzorált személy "alapvető szükségleteinek" fedezését és pénzügyi támogatását x évig, ...
- Kit szponzorálhat? - Házastársat, élettársat, 22-ik évét be nem töltött, egyedülálló gyermekét (örökbefogadás is), illetve szülőt, nagyszülőt, egyéb rokont bizonyos feltételek mellett

Házastárs: egyértelmű, a házasságkötés országában és Kanadában is érvényesnek kell lennie * Egyneműek házasságát is elismerik, bizonyos feltételek mellett

Élettárs: a) "Common-Law Partner" minimum 12 hónapot bizonyíthatóan egy lakcímen élők kapcsolata b) "Conjugal Partner" - a kapcsolat minimum 12 hónapja fennáll, ám külső tényezők miatt nem kerülhetett sor a kézfogóra (pl. bevándorlási problémák, vagy ha az egyik fél házas, de a lakóhelyén nem ismerik el a válást mint lehetőséget, stb.... DE az nem érv, hogy a kapcsolat még nem volt olyan szinten, hogy összeházasodjanak)

Gyermek: 22-ik évét még be nem töltött, egyedülálló gyermek, vagy kortól függetlenül nappali tagozatos tanulmányokat folytató vagy fogyatékkal élő, a szüleitől függő gyermek

- Hogyan? (a kérdésre kattintva a bevándorlási min. megfelelő oldalára juttok)

Két jelentkezést kell kitölteni, egyet a szponzornak, egyet pedig a szponzorált személynek. Nyomtatványok elérhetőek itt és itt. Ezek gyakorlatilag a legapróbb és legszemélyesebb részletekre is kiterjednek. Ki, kivel, mikor, hol, milyen körülmények között találkozott, hogyan és miért, ... Mindezt képekkel, számlákkal, személyes levelekkel stb. illusztrálva, hogy bizonyítsuk kapcsolatunk valódiságát (ez nyilván csak a házasokra vonatkozik, egy gyereket nehéz kitalálni. Vagy az én fantáziám nem elég jó).

Szül. akvi kivonat, házassági akvi kivonat, iskolai bizonyítványok, igazolványkép, ...

A szponzorált személynek be kell szereznie a Kivonat a bűnügyi nyilvántartásból nevű ékes dokumentumot (NEM ugyanaz, mint az erkölcsi bizonyítvány!), ezt írásban is kérvényezhetjük, de be is gyalogolhatunk érte (Vaskapu u.):

Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
Hatósági és Felügyeleti Főosztály
Bűnügyi Nyilvántartó Osztály
1476 Budapest 100, Pf. 278

Ha éltünk hosszabb ideig külföldön (min. 6 hónap), az adott ország(ok)ból is be kell szereznünk ugyanezt.

Ezen kívül egy orvosi vizsgálat is vár ránk, a Mo-n kijelölt két orvos valamelyikénél. Itt legalább megtudjuk, van-e szifiliszünk, AIDS-ünk, esetleg valamilyen tüdőbajunk. 2006-ban 18.000-et ért a túra.

Természetesen mindent le kell fordíttatni, itt mondjuk érdemes utánajárni, hogy az OFFI-nak akarunk nagypénzt kiadni vagy a párunk ismer olyan fordítót Kanadában, aki jobban és olcsóbban dolgozik. (Egy kis reklám: én Montreálban tudok valakit :)

Ezt az egész paksamétát elküldjük a szponzornak, ő pedig a megfelelő díjak befizetése után továbbküldi a Case Processing Centre-nek Mississaugában (Ontarió), amennyiben mi Kanadán kívül várakozunk, vagy Vegreville-be (Alberta), ha már az országban vagyunk.

De mi van, ha egyik fenti kategóriába sem tartozunk? Semmi pánik, itt a B-terv:
Ki szponzorálható?
Szülők, nagyszülők: egyértelmű
18-ik életévüket be nem töltött, árva ÉS egyedülálló testvérek vagy testvér gyermekei, illetve unokák
egyéb rokon (a kapcsolattól függetlenül), ha a fentiek közül senki sem szponzorálható és a szponzornak nincs más kanadai állampolgár vagy állandó lakos rokona (magyarán, ha se kutyája, se macskája, csak a nagymama másodunokatestvérének a 16-ik kiskuzinja él, aki mi vagyunk...)

A folyamat itt is ugyanaz, nyomtatványok elérhetők itt.

A 18-ik évüket betöltött, önellátó testvérek sajnos kiesnek, viszont ha a szakképzett munkaerő kategóriában vagy a tartományi programok valamelyikében jelentkeznek, extra pontot jelent nekik az itt élő rokon, hiszen elősegíti beilleszkedésüket.

Ha pályázatunk elfogadják, állandó lakosi státuszt kapunk, vagyis annyival tudunk kevesebbet, mint az állampolgárok, hogy nem szavazhatunk.

Belinkelem a Gyakori Kérdések Klubját is, mert egész érdekes felállásokra is használható, érthető válaszokat ad.

Na, és mi újság Quebecben? A feltételek gyakorlatilag ugyanazok, az egyetlen igazi különbség, hogy házastárs szponzorálása esetén a szponzornak nem kell minimum fizetést felmutatni, itt ugyanis alapvető emberi jog, hogy együtt haljunk éhen.
A megfelelő federális nyomtatványok mellett ki kell tölteni a tartományi papírokat is, és egy kis extrát fizetünk, miből élnének a francia bürokraták, ha nem belőlünk.

Bevándorlás Kanadába 4. - az üzleti kategória

Egy kategória, amely az átlagembert valószínűleg nem fogja megmozgatni, de ettől még beszélhetünk róla.

Az üzleti kategóriában azokat várják tárt karokkal Kanadában, akik hajlandóak vagy minimum $400,000-et befektetni, vagy saját vállalkozásuk van, céget vezetnek, esetleg az ország kulturális és sport életéhez tudnak és akarnak hozzájárulni. Vagy gazdálkodók.

3 alkategóriáról beszélünk:

(a) Befektetők

(b) Vállalkozók (entrepeneurs)

(c) Magánvállalkozók (self-employed)

Megjegyzés: egy jelentkezés alkalmával csak egy kategóriában lehet beadni a kérelmet, és ezt a kategóriát később nem változtathatjuk meg.

(a) Befektetők

Feltételek: - min. 2 év üzleti tapasztalattal rendelkeznek (cégvezetők, tulajdonosok stb.)

- min. 800,000 dollár (bruttó) vagyonuk van, amely bizonyíthatóan legális forrásból származik

- ebből hajlandóak min. 400,000 dollárt befektetni (ezt a CIC kb. 5 év 2 hónapon belül – kamat nélkül – visszafizeti)
- Kanadába való megérkezésük után elegendő pénzzel rendelkeznek, hogy magukról és családjukról gondoskodjanak (ha csak nincs kanadai munkaajánlatuk)
- min. 35 pontot (100-ból) elérnek a következők s zerint:
Tanulmányok max. 25
Korábbi munkatapasztalat max. 35
Kor max. 10
Angol / Francia nyelvtudás max. 24 pont
Alkalmazkodóképesség max. 6 pont
- az előírt orvosi és rendőrségi szűrőn átmennek

(b) Vállalkozók (entrepeneurs)

Feltételek: - min. 2 év üzleti tapasztalattal rendelkeznek (cégvezetők, tulajdonosok stb.)

- Min. 300,000 dollár (bruttó) vagyonuk van, amely bizonyíthatóan legális forrásból származik

- Kanadába való megérkezésük után elegendő pénzzel rendelkeznek, hogy magukról és családjukról gondoskodjanak

- Min. 35 pontot elérnek a Befektetőknél ismertetett rendszer szerint

- az előírt orvosi és rendőrségi szűrőn átmennek

- Betartják a vállalkozó bevándorlókra előírt kiírásokat, a vonatkozó kanadai jogszabályokat, és vállalkozásukkal legalább 1 kanadai állampolgárnak vagy állandó lakosnak adnak munkát, aki nem lehet családtag

(c) Magánvállalkozók (Self-employed)

Ez egy nagyon érdekes kategória, olyan jelentkezőket várnak ugyanis, akik a művészetek vagy sport terén kiemelkedő teljesítményeket értek el, VAGY értenek a gazdálkodáshoz (értsd: farm) és megvan a képességük / akaratuk, hogy magánvállakozóként sikeresen élhessenek itt. Nem teljesen értem, hogy a kultúra, a sportok és a veteményezés hogy került egy kalap alá, de biztosan nem akartak még egy extra kategóriát kitalálni, így ez lehet a "Futottak még..." címke.

A linkre kattintva elérhetitek a vonatkozó szakmák listáját ITT.

Bár nem kell felmutatni meghatározott vagyont, a többi kitételnek (nyelvtudás, orvosi, rendőrségi ellenőrzés stb.) meg kell felelni.

Mindhárom kategóriában a pályázatok benyújtására van a normál és az egyszerűsített menet:

Ha Quebecbe szeretnénk bevándorolni VAGY már Kanadában ill. Az USÁban élünk min. 1 éve és pályázatunkat a buffalói irodához nyújtjuk be – normál ügymenet

Mindenki más - egyszerűsített ügymenet (nem feltétlenül rövidebb)

A feldolgozási idő változó, de nem rövid. Viszont rövidíthető azzal, hogy minden papírunk megvan, a fordítások rendben vannak, ... Ha elfogadják, állandó lakosi státuszt kapunk.

Quebec - mint mindig - különcködik egy kicsit, de nem túlságosan. Az ide bevándorolni szándékozó jelentkezőknek több információ ezen a linken. Itt például javasolják egy előzetes piacfelmérés elkészítését és kérnek egyfajta üzleti tervet is, valamint némi francia nyelvtudást ugyebár. Ha minden akadályt sikeresen vettünk, akkor viszont átpasszolják aktánkat az állami szerveknek, és ott jöhet minden egyéb.

A nyelvhelyzetet leszámítva azt is kiemelik, hogy Quebecben befektetni jó, elemzés több területről ezen az oldalon található.

Bevándorlás Kanadába 2. - Quebec

No, hát Lívia bejegyzését követően íme a Bevezetés a quebeci bevándorlás útvesztőibe... elsőként tehát a szakképzett munkaerőről.

Mivel mindig, mindenütt kihangsúlyozzák, hogy "kivéve Quebecben", mert ott (itt) minden más, be kell valljam, nagyobb eltérésekre számítottam, de valójában egész apróságokról van szó.

Quebecnek saját rendszere van, amelynek alapján az ide bevándorolni szándékozókat rostálják, de ez nem azt jelenti, hogy teljes egészében kikerüli az állami (kanadai) bevándorlást. Itt is azt próbálják megítélni, hasznos tagja lesz-e a társadalomnak az újonnan érkező és szeretnék, ha a beilleszkedés minél zökkenőmentesebben menne.

A minisztérium honlapján minden szinte szájbarágósan le van írva, kivételesen angolul is, nem csak franciául.

Pályázatunkat a lakhelyünk szerinti Quebeci Bevándorlási Hivatalhoz kell benyújtani - ez (nem meglepő módon) többnyire a Kanadai nagykövetség is egyben.
Ha elfogadják, megkapjuk a Certificat de sélection du Québec elnevezésű papírost, és ennek birtokában jelentkezhetünk a letelepedési engedélyre az állami bevándorlási hivatalhoz - az, hogy QC kiválasztott, még nem jelenti, hogy Kanada is elfogad, ők kérik az egészségügyi vizsgálatokat és a rendőrségi bűnügyi nyilvántartás kivonatát.

A quebeci rendszer is pontoz, nagyjából ugyanolyan szempontok alapján, kicsit másként. Erre egy ilyen leírást találtam, remélhetőleg nem változik minden nap:

1. Végzettség: max. 29 pont
2. Munkaajánlat: max. 10 pont
3. Korábbi munkatapasztalat: max. 9 pont
4. Kor: max. 18 pont (a 18-35 éves korosztály a preferált)
5. Nyelvtudás: francia - max. 16 pont, angol - max. 6 pont
6. Kapcsolat Quebec-vel:
a) korábban diákként - max. 6 pont
b) korábban munka - max. 6 pont
c) egyéb látogatás - max. 2 pont
d) család Quebecben - max. 3 pont
7. Házastárs/élettárs:
a) végzettség: max. 18 pont
b) kor: max. 3 pont
c) nyelvtudás (csak a francia): max. 6 pont
8. Gyerekek - max. 8 pont
0-12 év között: 4 pont
13-21 év között: 2 pont
9. Az első 3 hónapban önellátó: 1 pont
10. Alkalmazkodóképesség: max. 8 pont

Itt mindenki kitöltheti a tesztet és több-kevesebb bizonyossággal eldöntheti, érdemes-e beadnia kérelmét Quebecbe. A francia nyelvtudás fontosságáról csak annyit, hogy a fenti rendszer szerint azért ha a végzettségünk alapján magas pontszámot kapunk, az kiválthatja a francia nyelven elbukottakat.

Ennek ellenére érdemes legalább minimális francia nyelvtudással rendelkezni a folyamat kezdetén, mert ha valóban Quebecben akarunk letelepedni, ez a nyelv a mindennapjaink része lesz. A pályázat részeként nyilatkozni is kell, hogy szándékunkban áll (meg)tanulni franciául - ha ezt nem vagyunk hajlandók aláírni, akkor ne is fecséreljük az időnket a papírok többi részére, függetlenül attól, hogy ez mondjuk mennyire ellenőrizhető vagy számonkérhető ígéret.
A tartományi kormányzatnak szerződése van több nyelviskolával és Alliance Francaise-vel külföldön, így akár már otthon is elkezdődhet a nyelvtanulás. Magyarországon sajnos egyetlen ilyen szerződéses intézmény sincs egyelőre, Alliance Francaise azonban található Pécsett, Miskolcon, Győrben, Szegeden és Debrecenben. Erdélyi magyaroknak jó hír: a temesvári francia intézetnek van szerződése.
A francia nyelvtudás igazolására egyébként a TEFAQ és a TCFQ vizsgákat is elfogadják, míg az angolnál IELTS, TOEFL, TOEIC és Cambridge vizsgákat.

Ha szakmánk tartományilag szabályozott rend/kamara alá tartozik, akár már otthonról is elkezdhetjük a folyamatot, hogy ennek a rendnek tagjaivá váljunk, enélkül ugyanis nem itt nem lehet munkát vállalni. Lista itt.
Az építőiparban 26 olyan szakma van, amelyeknek végzéséhez külön vizsga és engedély szükséges: lista itt.

Tehát a folyamat:

1. Tájékozódás, tájékozódás, tájékozódás
2. (Francia tanulás)
3. Megfelelő nyomtatványok letöltése, kitöltése,
4. Egyéb dokumentumok beszerzése/fénymásolása és hivatalos fordíttatása (bizonyítványok, leckekönyvek, munkakönyv, születési akvi kivonat, házassági akvi kivonat, válás esetén arról hivatalos papír, önéletrajz, útlevél, lakcímigazolás stb)
5. A csomag postázával egyidőben a megfelelő díjak befizetése
6. Az első 3 hónapra elegendő pénzzel kell rendelkeznünk, amiről nyilatkoznunk kell (nyomtatványok között). A 2009-es évre a következők az elvárások:


Az oldalt található linkek közé kitettem egyébként két újat is: a "Munkát Kanadában" egy, a kanadai kormány által támogatott honlap, amely rengeteg hasznos információt tartalmaz azok számára, akik itt szeretnének letelepedni. Témakörökre van osztva, ebből egy a munkavállalás.
Az "Új karrier, oktatás" hasonló jellegű információkat tartalmaz kifejezetten a munkavállalók számára, itt például könnyen megtalálhatjuk, adott szakmában milyen fizetésre és milyen lehetőségekre számíthatunk.

Hochelagától Montreálig - Észak-amerikai joie-de-vivre

Montreál Kanada második legnagyobb városa, Quebec tartomány legnagyobbja - de nem a tartományi székhely, az Quebec City. Nevét a város közepén emelkedő „hegyről”, a Mount Royalról kapta (232 m, jó esetben is vakondtúrás). Lakosainak száma a 2006-os népszámláláskor 1,620,693 fő, hivatalos nyelve a francia.

Montreál a Szent-Lőrinc folyón elhelyezkedő sziget, amelyen 19 kerület (borough) együttesen alkotja Montreál várost és 15 különálló városka osztozik még rajta. (Ezek 2002-2006 között szintén Montreál városhoz tartoztak - "Egy sziget, egy város", álmodta meg Pierre Bourque polgármester, de bele is bukott).

A kezdetekről röviden:

A mai Mount Royal lábánál a Szent-Lőrinc folyó mentén élő irokéz indiánok alapították Hochelagát, ezt kb. 1500 fős települést, amit az 1535-ben érkező Jacques Cartier a franciák számára követelt.

A Hochelaga név jelentésében nem biztosak a kutatók, azt feltételezik, hogy az irokéz „osheaga” szóból származik, ami „nagy örvényeket” jelent és ebben a formájában vszínűleg a folyóra, illetve a Lachine Rapidsra (a folyó egy szakasza) utal inkább, semmint a településre.

1611-ben Samuel de Champlain szőrmekereskedő állomást alapított itt, az akkori vámház helyén ma helytörténeti múzeum áll, a Pointe-Á-Calliére.

1639-ben érkezik az első katolikus misszió, a Ville-Marie-nak keresztelt település kormányzója Paul Chomedey de Maisonneuve.

1759-ben a brit hadsereg győzelmet arat a franciák felett Quebec City közelében (Ábrahám-mezei csata), és 1760-ban elfoglalják Ville-Marie-t.

1763-ban a Hétéves Háború végével a Párizsi Béke részeként Új-Franciaország hivatalosan is angol uralom alá kerül.

1832-ben megalakul a mai Montreál város, a következő évben Jacques Vigert választják az első polgármesterré.

Nagy ugrás időben: 1962-ban kezdik el kialakítani a földalatti várost, amely máig a világ legkiterjedtebb földalatti gyalogosrendszere, boltokkal ésatöbbi. Valahol el kell ütni az időt a hosszú teleken is.

1967-ben Montreáli Világkiállítás.

1968-ban megalakul a Parti Québécois, amelynek legfőbb célja a független Quebec kikiáltása.

1976 XXI. Nyári Olimpiai Játékok – ugyanebben az évben a PQ többségi kormányra kerül, a tartomány új első embere Rene Levesque.

1977 Elfogadják a híres-hírhedt Bill 101-t, amelynek értelmében (többek között) Quebec hivatalos nyelve kizárólag a francia – megindul az anglofón lakosok és vállalatok kivándorlása

1980 Az első népszavazás: a tartomány lakóinak 59,56%-a szavaz a Kanadától való elszakadás ellen

1995 A második népszavazás: a tartomány lakóinak mindössze 50,58 %-a szavaz az elszakadás ellen...

2002-ben megalakul a GMA, a Greater Metropolitan Area (3,588,520 lakos - Quebec tartomány lakosságának 48%-a!), amely 27 város egyesülése (ezek egy része 2006-ban kiválik a nagyvárosi boldogságból).


A ’70-es évekig Montreál volt Kanada legnagyobb és gazdaságilag legerősebb városa. A hanyatlás részben a Parti Québécois térnyerésével és ezzel egyidőben az anglofón közösség és vállalatok nagy arányú elvándorlásával magyarázható. A ’90-es években a város visszatornászta magát második helyre (Torontó után), húzóágazatai többek között a szállítmányozás és kereskedelem, ruhaipar, légiközlekedés, orvosi kutatás, kommunikáció és információs technológia, és a turizmus.

A világ második legnagyobb francia nyelvű városa, amelyet azonban megoszt a kétnyelvűség.

Szó szerint is: a St.Laurent Boulevardtól („The Main”) keletre hagyományosan francia terület, míg nyugatra már bátrabban használhatjuk az angolt.
Az alábbi képen a sötétebb vörös foltok mutatják, hol laknak anglók - az egész halványak pedig azt, hogy hol közelít az arányuk a 0%-hoz.

Ahogy az már a fentiekből is látszik, Montreálról csak nagyon nehezen lehet úgy beszélni, hogy ne keverjünk bele tartományi ügyeket. A város mindig is az angolok és franciák csatatere volt, és a helyzetet tovább bonyolítják az új bevándorlók, akik szemtelen módon nagyobb valószínűséggel beszélnek angolul, mint franciául... Itt vagyok pl. én.
Quebec tartomány lakosainak csupán 7,7 %-a anglofón, azaz angol az anyanyelve (első nyelv), a (csak) angolt beszélő lakosság 73%-a azonban Montreálban és környékén összpontosul. Már ebből is látszik, hogy a város átvitt értelemben is sziget.
A GMA kicsit több, mint 3,5 millió lakosának azonban így is 65%-a francia anyanyelvű, 12,5 %-a anglofón, 22,5 %-a pedig valamilyen más nyelven beszél. A legnagyobb etnikai csoportok: olasz, ír, angol, skót, haiti, kínai és görög. Nagyon ingatag dolog ez a nyelvkérdés.
Csak összehasonlításképp, álljon itt ez a táblázat az egyes tartományokban élő angol anyanyelvű lakosok százalékáról:


Montreál rendkívül büszke a felsőoktatására, arra, hogy lakóinak egyötöde rendelkezik valamilyen felsőfokú oklevéllel, és a számtalan kutatóközpont mellett négy egyetemnek is otthont ad (két francia, két angol nyelvű, az egyensúly kedvéért), amelyek közül a McGill az egyik legelismertebb Kanada-szerte. Rengeteg nemzetközi diák tanul itt, akik tanulmányaik befejeztével gyakran a városban maradnak.

Számomra Montreál egy rendkívül színes, életteli város, ahol szinte mindent megtalálni, amit csak az ember kíván. Nem feltétlenül materiális dolgokra gondolok, Túró Rudit például nem kapni, inkább arra, hogy a leghidegebb téli napon is vannak események, amelyekre érdemes odafigyelni, és amint megérkezik a nyár, fesztivál fesztivált ér. Múzeumok, színház, koncertek. Hoki, hoki, amerikai foci. 2008-ig Forma-1-es futamok. Parkok, éttermek, hangulatos kávézók. Joie de vivre.