2009. január 25., vasárnap

Hochelagától Montreálig - Észak-amerikai joie-de-vivre

Montreál Kanada második legnagyobb városa, Quebec tartomány legnagyobbja - de nem a tartományi székhely, az Quebec City. Nevét a város közepén emelkedő „hegyről”, a Mount Royalról kapta (232 m, jó esetben is vakondtúrás). Lakosainak száma a 2006-os népszámláláskor 1,620,693 fő, hivatalos nyelve a francia.

Montreál a Szent-Lőrinc folyón elhelyezkedő sziget, amelyen 19 kerület (borough) együttesen alkotja Montreál várost és 15 különálló városka osztozik még rajta. (Ezek 2002-2006 között szintén Montreál városhoz tartoztak - "Egy sziget, egy város", álmodta meg Pierre Bourque polgármester, de bele is bukott).

A kezdetekről röviden:

A mai Mount Royal lábánál a Szent-Lőrinc folyó mentén élő irokéz indiánok alapították Hochelagát, ezt kb. 1500 fős települést, amit az 1535-ben érkező Jacques Cartier a franciák számára követelt.

A Hochelaga név jelentésében nem biztosak a kutatók, azt feltételezik, hogy az irokéz „osheaga” szóból származik, ami „nagy örvényeket” jelent és ebben a formájában vszínűleg a folyóra, illetve a Lachine Rapidsra (a folyó egy szakasza) utal inkább, semmint a településre.

1611-ben Samuel de Champlain szőrmekereskedő állomást alapított itt, az akkori vámház helyén ma helytörténeti múzeum áll, a Pointe-Á-Calliére.

1639-ben érkezik az első katolikus misszió, a Ville-Marie-nak keresztelt település kormányzója Paul Chomedey de Maisonneuve.

1759-ben a brit hadsereg győzelmet arat a franciák felett Quebec City közelében (Ábrahám-mezei csata), és 1760-ban elfoglalják Ville-Marie-t.

1763-ban a Hétéves Háború végével a Párizsi Béke részeként Új-Franciaország hivatalosan is angol uralom alá kerül.

1832-ben megalakul a mai Montreál város, a következő évben Jacques Vigert választják az első polgármesterré.

Nagy ugrás időben: 1962-ban kezdik el kialakítani a földalatti várost, amely máig a világ legkiterjedtebb földalatti gyalogosrendszere, boltokkal ésatöbbi. Valahol el kell ütni az időt a hosszú teleken is.

1967-ben Montreáli Világkiállítás.

1968-ban megalakul a Parti Québécois, amelynek legfőbb célja a független Quebec kikiáltása.

1976 XXI. Nyári Olimpiai Játékok – ugyanebben az évben a PQ többségi kormányra kerül, a tartomány új első embere Rene Levesque.

1977 Elfogadják a híres-hírhedt Bill 101-t, amelynek értelmében (többek között) Quebec hivatalos nyelve kizárólag a francia – megindul az anglofón lakosok és vállalatok kivándorlása

1980 Az első népszavazás: a tartomány lakóinak 59,56%-a szavaz a Kanadától való elszakadás ellen

1995 A második népszavazás: a tartomány lakóinak mindössze 50,58 %-a szavaz az elszakadás ellen...

2002-ben megalakul a GMA, a Greater Metropolitan Area (3,588,520 lakos - Quebec tartomány lakosságának 48%-a!), amely 27 város egyesülése (ezek egy része 2006-ban kiválik a nagyvárosi boldogságból).


A ’70-es évekig Montreál volt Kanada legnagyobb és gazdaságilag legerősebb városa. A hanyatlás részben a Parti Québécois térnyerésével és ezzel egyidőben az anglofón közösség és vállalatok nagy arányú elvándorlásával magyarázható. A ’90-es években a város visszatornászta magát második helyre (Torontó után), húzóágazatai többek között a szállítmányozás és kereskedelem, ruhaipar, légiközlekedés, orvosi kutatás, kommunikáció és információs technológia, és a turizmus.

A világ második legnagyobb francia nyelvű városa, amelyet azonban megoszt a kétnyelvűség.

Szó szerint is: a St.Laurent Boulevardtól („The Main”) keletre hagyományosan francia terület, míg nyugatra már bátrabban használhatjuk az angolt.
Az alábbi képen a sötétebb vörös foltok mutatják, hol laknak anglók - az egész halványak pedig azt, hogy hol közelít az arányuk a 0%-hoz.

Ahogy az már a fentiekből is látszik, Montreálról csak nagyon nehezen lehet úgy beszélni, hogy ne keverjünk bele tartományi ügyeket. A város mindig is az angolok és franciák csatatere volt, és a helyzetet tovább bonyolítják az új bevándorlók, akik szemtelen módon nagyobb valószínűséggel beszélnek angolul, mint franciául... Itt vagyok pl. én.
Quebec tartomány lakosainak csupán 7,7 %-a anglofón, azaz angol az anyanyelve (első nyelv), a (csak) angolt beszélő lakosság 73%-a azonban Montreálban és környékén összpontosul. Már ebből is látszik, hogy a város átvitt értelemben is sziget.
A GMA kicsit több, mint 3,5 millió lakosának azonban így is 65%-a francia anyanyelvű, 12,5 %-a anglofón, 22,5 %-a pedig valamilyen más nyelven beszél. A legnagyobb etnikai csoportok: olasz, ír, angol, skót, haiti, kínai és görög. Nagyon ingatag dolog ez a nyelvkérdés.
Csak összehasonlításképp, álljon itt ez a táblázat az egyes tartományokban élő angol anyanyelvű lakosok százalékáról:


Montreál rendkívül büszke a felsőoktatására, arra, hogy lakóinak egyötöde rendelkezik valamilyen felsőfokú oklevéllel, és a számtalan kutatóközpont mellett négy egyetemnek is otthont ad (két francia, két angol nyelvű, az egyensúly kedvéért), amelyek közül a McGill az egyik legelismertebb Kanada-szerte. Rengeteg nemzetközi diák tanul itt, akik tanulmányaik befejeztével gyakran a városban maradnak.


Számomra Montreál egy rendkívül színes, életteli város, ahol szinte mindent megtalálni, amit csak az ember kíván. Nem feltétlenül materiális dolgokra gondolok, Túró Rudit például nem kapni, inkább arra, hogy a leghidegebb téli napon is vannak események, amelyekre érdemes odafigyelni, és amint megérkezik a nyár, fesztivál fesztivált ér. Múzeumok, színház, koncertek. Hoki, hoki, amerikai foci. 2008-ig Forma-1-es futamok. Parkok, éttermek, hangulatos kávézók. Joie de vivre.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Érdekes volt a bejegyzés. Tudjátok kicsit fura, hogy a franciák azért ennyire meg tudták őrizni a nyelvüket kb. 250 éven át, angol nyelvű környezetben. Biztos mindig kaptak utánpótlást Franciaországból, mármint francia nyelvű bevándorlókra gondolok.
Nem tudtam erről a föld alatti város dologról. Figyeljetek ez a Szent-Lőrinc-folyó milyen széles ott Montreálnál? Meg ez a Király-hegy most valami park?

Manka írta...

A hosszát tudom, hogy 1200 km, de a szélessége... próbáltam utánajárni, állítólag a Montreál és Quebec City közötti szakaszon 1,5 - 4 km között van. De Gaspénál, majdnem a torkolat, 140 km.
A Mount Royal tkp szabadidő park, igen. Ugyanaz tervezte (a parkosítását), aki a new yorki Central Parkot.

Névtelen írta...

Köszönöm szépen. Tehát a Duna itt Pesten jóval keskenyebb. Bár gondolhattam volna, hogy nagy, hiszen a Szent-Lőrincen talán tengerjáró hajók is fel tudnak menni a tavakig.

Névtelen írta...

Üdv, tetszik a blog, jó ötletnek tartom hogy bemutatjátok Kanadát és a városokat. Szerintem manapság egyre több embert érdekel itthon. Majd ha sor kerül rá örömmel venném ha leírnátok valamilyen úti tapasztalatot, vagy túrát, "road-tripet", ilyesmit. Sok sikert a blognak!

Livia írta...

Koszonjuk Bence, orulunk, ha tetszik a blog, igyekszunk majd minel hasznosabb informaciokkal megtolteni. :)
Azonban mivel ez az oldal elsosorban azert jott letre, hogy a bevandorlas ill. a kanadai elet fontosabb infoit magyarul osszegyujtse, igy masrol, pl utazasokrol a kulon blogjainkon tobb leirast fogsz talalni. A jobb oldali infosavbol elered azokat is. Nezz bele, hatha talalsz olyasmit, ami erdekes lehet szamodra! :)

Récsöl írta...

sziasztok,

Egész júliusban Montreálban leszek, már meg van a repjegy, meg szállás is van.

Egy italra esetleg összefuthatnánk, ha van kedvetek.

üdv
Récs

Lívia és Manka írta...

Szia Récs, épp most akartam neked tippeket írni, merre keresgélj szállás-ügyben! Szuper, hogy ilyen gyorsan elintéztél mindent.
Amikor itt vagy, írj és összehozzuk a találkozót. Manka